A bejegyzésemet az sarkallta, hogy mostanában szinte minden második édesanya számol be arról, hogy a kórházban, ahol szült, befelé forduló mellbimbót „diagnosztizáltak” nála, és erre bimbóvédőt javasoltak. Aztán mire velem találkoznak, addigra már cumizavaros, sztrájkoló babával próbáljuk a helyzetet visszaterelni a normál kerékvágásba. Szeretném, ha akik ezt elolvassák, tisztába kerülnének az anatómiai eltérésekkel alapszinten, hogy ne ijedjenek meg, ha mégis elhangozna a fenti „diagnózis”…
A mellbimbó típusai a következők lehetnek:
- A normál mellbimbó a bimbóudvar síkjából kiemelkedik, inger hatására még jobban, és megkeményedik. A kiemelkedés mértéke minden nőnél eltérő, de jól megkülönböztethető az alapállapottól.
- A lapos mellbimbó alig emelkedik ki az emlő síkjából és inger hatására sem változik jelentősen.
- Befelé fordulónak látszó bimbó nem emelkedik ki a bimbóudvar síkjából, hanem gödröcske látszik a közepén. Inger hatására viszont kiemelkedik.
- A behúzódó bimbó nyugalmi helyzetben normálnak tűnik, kiemelkedik, de inger hatására viszont behúzódik.
- A valódi befelé forduló mellbimbó mind nyugalmi helyzetben, mind inger hatására be van húzódva, bár ennek mértéke egyénenként változó lehet.
A normál mellbimbónál az újszülöttnek nem okoz nagy gondot a mellretapadás, ha megfelelően emeljük magunkhoz, mellmagasságba, teljesen magunk felé fordítva, és amikor egészen nagyra nyitotta a száját, hamar ráemeljük. Fontos a kényelmes testhelyzet és esetleg a többszöri próbálkozás, hogy az újszülött elég nagy darabot a szájába tudjon venni a bimbóudvarból is.
A mellbimbótípusokhoz kapcsolódó nehézségek
Normál mellbimbónál megtévesztő lehet, ha az anya a vajúdás során infúzión keresztül nagy mennyiségű extra folyadékot kapott, ami miatt a mell is ödémássá válhat. Illetve, ha elkülönítik az anyát az újszülöttjétől, nincs folyamatos kontaktus, és a mell túltelítődik. Ilyenkor a bimbó belesimul a bimbóudvarba, összekeverhető a lapos mellbimbóval, és nehezebb mellre tenni az újszülöttet,mert lecsúszik róla, mint egy lufiról.
Érdemes ilyenkor kicsit fejni a szoptatás előtt, hogy a bimbóudvar felpuhuljon és az újszülött könnyebben mellre tudjon kapni.
A lapos mellbimbó az újszülöttnek nehézséget jelenthet, nehezebben harap rá a mellre és könnyebben lecsúszik róla. Érdemes arra figyelni, hogy a mellet C-fogásban tartva kínáljuk fel, alaposan ellapítva, szendvicsfogással. Ilyenkor fontos, hogy a „bimbó-szendvics” ugyanolyan irányban legyen ellapítva, amilyen irányban az újszülött szája van.
A „teáscsésze”-fogás is jól használható, ilyenkor a mutató- és hüvelykujjunkkal összecsippentjük a mell bőrét a bimbóudvar szélénél, és elhúzzuk oldalirányba. Így több emlőszövet kerül az újszülött szájába, könnyebben bent tudja tartani.
Minél hamarabb kezdünk ezekkel próbálkozni, annál hamarabb tanulja meg a kisbaba, hogyan tud hatékonyan ráharapni a mellre és ott is maradni.
A lapos bimbó sajnos hamarabb sérül, fájdalomra lehet számítani, de a bimbóvédő erre a problémára nem hoz megoldást, csak tetézi azt hosszú távon.
A befelé fordulónak látszó bimbóval különösebb teendő nincs, az általában a szoptatás hatására jól kiemelkedik. Megkönnyítheti a mellre tételt a szoptatás előtt egy kis fejés, annak hatására kiemelkedik a bimbó és az újszülött könnyebben boldogul.
A behúzódó bimbónál a baba a mellre tétel után látszólag ok nélkül elveszíti a bimbót, elengedi a mellet és dühös lesz. Ilyenkor azt nem látjuk, hogy a szájában húzódik be a bimbó az udvarba és az újszülött emiatt lecsúszik.
Érdemes itt is a szendvics- ill. teáscsésze-fogásokkal próbálkozni, illetve bimbókiemelő szokott még jó hatású lenni.
A valódi befelé forduló mellbimbónál tudnunk kell, hogy az édesanya számára nagyon fájdalmas lehet a szoptatás, hiszen jó mellre helyezésnél a bimbóudvart összenyomva, a benne meghúzódó bimbót gyötri az újszülött.
A behúzódás mértéke nagyon eltérő lehet, és az is előfordulhat, hogy a kitartó mellretételi próbálkozások hatására a letapadások oldódnak és a behúzódás mértéke csökken.
Itt is a szendvicsfogás és a teáscsésze-fogás hozhat eredményt.
A bimbóvédő nem megoldás
A bimbóvédő használata ritkán csökkenti a fájdalmat, viszont használata a szopási technika megváltozását, cumizavart okozhat a csecsemőnél. A mell pedig nem jut elegendő ingerhez, ami hosszabb távon a tejtermelés csökkenését okozza.
Van segítség
Amennyiben nehézséget jelent a kisbaba hatékony mellre helyezése, az édesanya bátran kérjen segítséget az osztályon dolgozó szakemberektől. A bimbóvédő használatának javaslatát nem köteles elfogadni, nem egy életmentő beavatkozás.
A szülészeteken pedig ki van függesztve – Bababarát kórházban mindenképp – a környékbeli La Leche Liga tanácsadó és IBCLC laktációs szaktanácsadó elérhetősége is. Tőlük is lehet segítséget kérni.
Ha szoptatási szaktanácsadóra van szükség, itt lehet velem kapcsolatba lépni: