Mindenek előtt …
Talán nem is gondolnánk, hogy a női test szoptatásra való felkészülése és a tejtermelés nem a szülés után kezdődik. A mell mirigyállományának fejlődése a magzati korban, a méhen belül kezdődik, de a kamaszkorig inaktív marad. A nők 96-98%-a tud szoptatni.
… és azután …
A mell teljes funkcionális kifejlődését a várandósság alatt éri el. A terhesség kezdetén már észlelhető , hogy a mellek nehezebbé és érzékenyebbé válnak, méretük megnő, a mellbimbó jobban kiemelkedik, a bimbóudvar sötétebbé és nagyobbá válik, a vénák elődomborodnak.
A mell a várandósság 16. hetétől képes a tejtermelésre – sokak innentől előtej-szivárgást vesznek észre – de a méhlepényben levő gátló hormonok (hPL) hatása miatt az intenzív tejtermelés nem indul be.
Fontos, hogy a várandósság alatti előtej mennyisége nem jelzi előre a szoptatás sikerességét.
Szülés után a lepény hPL-szintje leesik, hiszen a lepény is megszületik. Innentől a magas prolaktinszint (tejelválasztást segítő hormon) hatására szoptatás nélkül is beindul a tejtermelés és a szülést követő 36-96 órával megtörténik a tejbelövellés.
A gyakori szoptatás az első napokban (is) segíti, hogy
- a bőséges tejtermelés hamarabb beinduljon,
- a tejbelövellés ne legyen feszítő, fájdalmas,
- csökkenti a mellek kisebesedésének kockázatát,
- hamarabb összeszokjon az újszülött és édesanyja, hamarabb megtanulja a kisbabája jelzéseit,
- az előtej hashajtó hatása csökkenti a sárgaság, nagyobb súlyvesztés, vércukor leesés esélyét.
A szüléskor – még ha az koraszülés is – van annyi előtej a mellekben, amennyi az újszülött igénye.
Aprócska gyomrába nem is fér több, mint 8-10 kortynyi anyatej.
Nem hal éhen, sem szomjan, ha hagyják annyiszor és annyi ideig szopizni, ahányszor csak jelzi a szopira való igényét! 🙂